Az autista nyomozó, aki nem tudott hazudni

A kisgyermekes szülők rémálma, amikor a dackorszakban levő gyerek elveti magát az üzlet közepén és hisztizik, mert nem kap meg valamit. Aztán képzeljük el, hogy a kamasz gyerekünk csinálja ugyanezt a plázában, mert sokan vannak körülötte, zavarják a fények, a zajok, a hangok, és túl sok inger éri egyszerre.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=64&v=Lr4_dOorquQ

A „zemberek” gyakran nem tudják kezelni az átlagtól különbözőket, és egy regény a szépirodalmi értékei mellett abban is segíteni tud, hogy közelebb hozza az ismeretlent. Mint például egy kamaszt, aki autista.

Megoszlik a tudósok véleménye arról, hogy több autista született-e az elmúlt évtizedekben, vagy egyre többet tudnak erről a spektrumzavarról, így differenciáltabban ismerik fel, hogy ki tartozik ide. Sokak szemében ez még mindig valami „úri huncutság”, mert régen csak jó meg rosszgyerekek voltak, meg buták és okosak, most meg mindenki kap valami címkét, ahelyett, hogy rendesen viselkedne.

Milyen egyszerű azt mondani egy gyerekről, hogy neveletlen, pedig csak máshogy látja a világot. Mark Haddon 2003-ban írta A kutya különös esete az éjszakában című regényét, mely Angliában az év legjobb gyerekkönyve lett, és azóta többmillió példányban jelent meg szerte a világon. Hiánypótló alkotás, mert belebújhatunk Christopher John Francis Boone, a tizenöt éves, három hónapos és két napos bőrébe és az ő szemszögéből látjuk a világot. Ez a világ pedig teljesen más. Szabályok mentén történik minden: a sárga és barna élelmiszereket kerülni kell, ugyanazon az útvonalon lehet közlekedni és a prímszámok jó dolgok, ellentétben a metaforákkal. Christopher nem érti az emberek különböző arckifejezéseit, és azt se, ha viccből mondanak valamit. „Én nem hazudok. Anya az mondogatta, hogy azért, mert jó ember vagyok. De nem azért, mert jó ember vagyok. Azért, mert nem tudok hazudni.” Édesapjával él, mert anyja két éve meghalt, és a kisegítő iskolában ő lesz az első, aki leteszi az alapfokú matematika érettségit. Ez azért is fontos, mert űrhajós akar lenni. Amikor a szomszéd uszkárját egy vasvillával leszúrják, Christopher elhatározza, kinyomozza ezt a bűntényt és detektívregényt ír róla. Innen kezdve pedig spoiler nélkül nem lehet a történetről beszélni, de mindenki higgye el, hogy érdemes elolvasni. Mark Haddon azt nyilatkozta, hogy nem érintett és nem ismert közelről autistát, nekem ezt nehéz volt elképzelni, mert annyira tökéletesen írta meg ezt a regényt. Szerintem nem gyerekkönyv, középiskolás kor alatt nem ajánlanám, de kamaszoknak és felnőtteknek viszont kötelező, mert nagyon érzékenyen nyúl a témához. 

(Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában; Európa Könyvkiadó, 2015; 2990 Ft)

Javasolt blogok:

https://aspergerplusz.wordpress.com/

http://erdolelek.blog.hu/

A medvevárosi dráma

Minarik Ede is megmondta: kell egy csapat. Örök érvényű igazság ez, érvényes a száz évvel ezelőtti Budapestre és napjaink Svédországában egy eldugott faluban egyaránt. De míg nálunk a foci az, ami az álmok beteljesülését jelenti, Björnstadban a jégkorong. Egy eldugott település az erdő közepén nem tud túl sok mindent felmutatni, amiért érdemes az extrém hideg időjárást elviselni. Viszont a hokiért mindenki lelkesedik, legyen fiú vagy lány, idős vagy fiatal. A történet folyamán a fontosabb szereplők szemszögéből látjuk az eseményeket, az elbeszélők személye lapról lapra változik. Megismerjük a junior csapat tagjait, a családjukat, a sportegyesület vezetőségét, és a település fontosabb alakjait a kocsmárostól a tanárig. Éppen ezért a könyv egészére jellemző, hogy inkább egy film forgatókönyvére hasonlít, mint egy regényre. Viszont ha megszokjuk a gyors váltásokat, nagyon élvezhető és mozgalmas lesz a történet, mert a jelenlegi modern nyugati társadalmak szereplőit és problémáit vetíti elénk. A családokban más gondokkal küzdenek a felnőttek és a fiatalok, de más a mindennapi problémája a menekült takarítónőnek és a jómódú ügyvédnőnek. A létfenntartástól a saját identitás megtalálásáig, vagy a szexuális zaklatásig és ennek a kezelésééig számos nagyon fontos kérdést érint a regény. Ráadásul kamaszoknak és a szüleiknek is élvezhető olvasmány. Nem könnyed kikapcsolódás, de mégis ajánlom, mert fontos témákról szól, jól eltalált karakterekkel és remek stílusban. Sokban különbözik Fredrik Backman Mi vagyunk a medvék regénye az író előző műveitől (például Az ember, akit Ovénak hívtak vagy Itt járt Britt-Marie), de ez is jó irány. Főleg, hogy ez a trilógia első része, és Backman a honlapján azt írta, hogy idén nyáron érkezik a második rész.

(Björnstad=Medveváros)

(Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék; Animus Kiadó, 2017; 3980 Ft)

Fekete Tristan és fehér Isolda

Kevés unalmasabb társadalmi réteg van az amerikai protestáns, fehér, jómódú, kisvárosban élő középosztálynál - gondolhattuk, aztán jött John Updike és olyan módon mutatta be őket, amely felejthetetlenné tette az írót is, és a főhőseit is. Nálunk főleg a nyolcvanas években volt nagy divat olvasni a regényeit, de a mai napig elismert és kedvelt az összes műve. Sokat gondolkoztam azon, hogy melyik könyvéről írjak most: a Nyúl-sorozatról vagy a Bech trilógiáról? Az eastwicki boszorkányokról, amellyel kapcsolatban az a ritka eset áll fent, hogy a regényt és a filmet is szeretem? De ott van a régiek közül a Kentaur, a Párok, vagy az S. az újak közül például a Terrorista. Aztán maradtam a Brazília című művénél.

Bár mindegyik könyve hatással volt rám: megbotránkoztatott, megnevettetett, sírtam miatta és örökre megmaradtak az olvasmányemlékeim között, de a Brazília utolsó mondata az, amit a mai napig fel tudok idézni, és összefacsarodik a szívem, ha eszembe jut. A mű egy különleges szerelemről szól: Rio tengerpartján megismerkedik egymással két fiatal, akiknek semmi közös nincs az életükben. A fiú fekete bőrű, a nyomornegyedben lakik, lopásokból tartja el magát és prostituált anyját. A lány gazdag, szőke és fehér, az apja vezető politikus. A közöttük szövődő szerelem egyik családnak sem tetszik, de az ellenállás még jobban felkorbácsolja az érzelmeiket, és megszöknek a világ elől. A történet egy ideig realistán mutatja be Brazília közelmúltjának nyomorát és gazdagságát, a nagyvárosokat és az őserdők titkos világát. Aztán Isabel segítséget kér egy sámántól, és a varázslat megváltoztatja az életüket.

„Isabel nagy szívfájdalommal lehúzta a feliratos gyűrűt, és beletette a sámán csészét formáló tenyerébe. A tenyér forró volt, mint gyermekeinek tenyere, amikor beléjük hatoltak a meghűlés, a kanyaró vagy a szamárköhögés baktériumai, és testük sejtjei hadba indultak. Mintha kivertek volna egy fogat a szájából, tudta, hogy sohasem kapja vissza azt, amit most átnyújtott. Az élet apránként megrabol minket önmagunktól. Ami végül megmarad, az már valaki más.”

A misztikum átveszi a realizmus helyét, de közben az Updike-ra jellemző nyílt és szókimondó stílus (akár szexről, akár politikáról van szó) ugyanúgy minden lapról sugárzik. A történet végén rájövünk, hogy Trisztánnak és Izoldának soha, semelyik korban nem lehet része a boldogságban.

Az Elektromos Szerzetes és Dirk Gently (akinek holisztikus nyomozóirodája van)

Douglas Adams irodalmi alkotásaiban hozzájárult az emberiséget leginkább foglalkoztató kérdés megoldásához: a Galaxis útikalauz stopposoknak megjelenése óta tudjuk az választ az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre (mint tudjuk, az eredmény 42). Az író nemcsak a világ egyetlen ötrészes trilógiájáról híres, hasonlóan vicces, eredeti és felejthetetlen mű a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája. Sci-fi paródiaként szerepel a borítón, de sokkal több annál. Szerintem nem sci-fi, inkább egy hatalmas fantáziával megáldott író nagyszerű regénye. A történet kibontakozásához és a cselekményszálak összefonódásához kell némi idő, de szinte minden lapon van egy olyan vicces mondat, amiért érdemes kivárni a megoldást. Az Elektromos Szerzetes és a lova belecsöppen Richard MacDuff, barátnője Susan életébe, közben Gordon, aki Richard főnöke és Susan bátyja rejtélyesen életét veszti. Egy tipikus angol egyetemi kollégium professzora, Reg csak bonyolítja a történetet, melyet végül Dirk Gently, a kedvesen simlis életművész old meg. A történet folyamán többször előbukkanó lépcsőházban ragadt díványt minden költözésünkkor szoktuk emlegetni, de több hasonló, felejthetetlen részlet van a könyvben. Nem egy hagyományos regényről van szó, olvasásához és élvezéséhez szükséges humorérzék, nyitottság és Douglas Adams néha kissé cinikus stílusának kedvelése. Ha valakiben ezek megvannak, nagyon fogja élvezni a művet.

(Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája, Gabó Kiadó, 1992)

Hajótörés a hűtőszekrények miatt

Aki olyan irodalmi örökséget hagyott maga után, mint a Száz év magány, a Szerelem a kolera idején vagy akár az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, annál hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy volt polgári foglalkozása is, ahol szintén maradandót alkotott. Gabriel García Márquez újságíróként még 1955-ben kezdett foglalkozni egy kolumbiai hadihajó elsüllyedése után az egyetlen túlélő történetével. Nagy sikere volt a több részletben megjelent cikkeknek, és komoly hatása lett mindannyiójuk életére – Luis Alejandro Velasco története fennmaradt, a kolumbiai diktatúra az El Espectador című újságot bezáratta, majd García Márquez egy újabb nagyszerű könyvvel gyarapította a világirodalmat. A történet főszereplője egy tengerész, aki nyolc hónapot töltött az Egyesült Államokban egy kikötőben társaival együtt arra várva, hogy megjavítsák a hajójukat. Amikor megkapták az indulási parancsot, mindenki vitte magával az ajándékba szánt hűtőszekrényeket és egyéb háztartási gépeket, pedig tudták, hogy hadihajón nem lehet árut szállítani. Már közel jártak Kolumbiához, mikor a hullámverés felborította a hajót, és egyedül Alejandronak sikerült egy mentőcsónakba másznia. Tíz napot töltött étlen-szomjan a nyílt vízen várva a mentőalakulatokra, és ennek a tíz napnak a történetét mesélik el ebben a könyvben. Az fizikai fájdalmak és pszichés megterhelés mellett végig tudatánál volt és mindent megtett az életben maradásért, még akkor is, amikor minden nap délután ötkor megjelentek a cápák a mentőcsónak körül. Az írásnak nemcsak a tartalma felkavaró, hanem a stílusa is erős hatást ér el – szinte letehetetlen a könyv. „ A második éjszakát töltöttem a tengeren. Az éhség, a szomjúság és a reményvesztettség éjszakáját. Kiábrándult voltam, mert csalatkoznom kellett abban, hogy majd a repülőgépek kimentenek, pedig olyan makacsul bíztam bennünk. Aznap éjjel aztán rájöttem, hogy ha meg akarok menekülni, csakis saját magamra, az akaratomra és a maradék erőmre számíthatok.” García Marquez itt inkább újságíróként mutatkozik meg, mint regényíróként, de ugyanolyan értékes az Egy hajótörött története, mint az Nobel-díjas szerző többi munkája.

(Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története, Magvető, 2018; 2699 Ft)

Macska csíkos cilinderben

Bármilyen hihetetlen, de 114 éve született Dr. Seuss író, forgatókönyvíró, karikaturista. Nagy öröm, hogy Szabó T. Anna fordításban folyamatosan jelennek meg magyarul is a könyvei, melyekről tényleg elmondható, hogy kicsik és nagyok egyaránt szeretik. Eredetileg reklámszakemberként dolgozott Theodor Seuss Geisel (a művésznévként felvett Seuss az édesanyja neve), de hamar pályát módosított, miután egy oktatókönyvekkel foglalkozó kiadó felkérte, hogy írjon egy 220 alapszót tartalmazó könyvet. Az olvasni tanulóknak segített a The Cat in a Hat (Kalapos macska) kötet és olyannyira kedvet csinált az olvasáshoz a gyerekeknek, hogy több mint egymillió példányban adták el világszerte a könyvet. Az első sikert még közel ötven kötet követte. Nekem a Kalapos macska a kedvencem, így erről írok, bár a kisebbik gyerek a Ha lenne egy cirkuszom miatt lobbizott. J

Otthon ül egy testvérpár és várja, hogy hazamenjen édesanyjuk a munkából (mondjuk én ezen mindig fennakadok, mert hogy lehet két ilyen kis gyereket egyedül otthon hagyni, de mindegy). Végtelen unalmuknak egy fura szerzet vet véget.

„Csak nem egy szörnyeteg?

Kancsal és kacska?

Nem bizony! Ez csak a

Kalapos Macska!

- Azt a csütörtökit!

Mit ücsörögtök itt?

Esős és szeles,

és borús az ég?

Attól még játszani

kellene rég!

- Tudok pár trükköt –

így szólt a macska.

Jó vicc és jó hecc,

hát talpra meg mancsra!

Csuda jó móka! Tartsatok velem!

Ennek még anya is örülne – nem?”

Aztán a kezdeti móka egyre vadabb lesz, ráadásul megjelenik Izé 1 és Izé 2, akik elhozzák a teljes káoszt és anarchiát (kisgyerekes szülők biztos, hogy láttak ilyet Kalapos Macska és az Izék nélkül is). A történet végül teljes erkölcsi győzelemmel ér véget. Az egyik, amiért nagyon kedvelem ezt a mesét, hogy úgy tud tanulságokat mondani, hogy nem lesz erőltetett. A kisebbik gyerekem is kijelentette, hogy „tényleg igaza van a Kalapos Macskának, mert játék után össze kell pakolni.” A nagyobbik gyerek is talált benne izgalmas kérdést, de nem akarok spoilerezni, így csak annyit, hogy az utolsó négy sorról szintén sokat lehet beszélgetni. A szöveghez tökéletesen illeszkednek a kicsit fura, de nagyon kedves rajzok, melyeket Dr. Seuss rajzolt. Megunhatatlan, de tényleg!

Dr. Seuss: Kalapos Macska, Kolibri, 2016; 2499 Ft

Forrás: moziru.com