A nagyvárosban lakók sokszor
vágynak arra, hogy hátuk mögött hagyják a nyüzsgő, zajos világot és
megpihenjenek a természetben. Győrffy Ákos A hegyi füzet című naplója erről
szól: az író börzsönyi kirándulásai egyikén talál egy elhagyatott házikót és
időnként odamegy. A házban talált füzetbe elkezdi írni az őt aktuálisan
foglalkoztató gondokat, gondolatokat és ebből a naplóból elénk tárul az író
élete, s mellette a mai magyar valóság. Családi történetek, melyekről nem
tudjuk, hogy ki mesélte, kivel esett meg, de része a tudatunknak. A
hajléktalanok történetei, akikkel Győrffy Ákos munkája során találkozott –
torokszorító látlelet a társadalom perifériájáról. A külső hatások az író
lelkivilágát is formálják, filozofikus gondolatai a legkomolyabb témákat is
egyszerűen jelenítik meg. A központi téma a természet, mely mindig összhangban
van a gondolataival. „A néma, üres erdők, a hegyek közömbössége. A csend
elviselésére való képtelenség. Holott azt beszéltem be magamnak, hogy éppen ezt
a csendet kerestem mindig. Csakhogy mindig kívül, kívül kutattam utána, ezekben
az erdőkben és ezekben a hegyekben, néha más, távoli erdőkben. De hiába. Hiába
vesz körül elemi, időtlen csend, ami persze nem az, sokkal inkább folyamatos
zsongás és hullámzás, hiába mindez, ha közben a lélek sebzett és zavarodott,
kétségbeesett és türelmetlen.” Az írónak terápia lesz, ahogy telnek a füzet
lapjai - segít feldolgozni, megérteni, megélni a saját sorsát, a környezetét.
Nekünk pedig A hegyi füzet olvasása adja ugyanezt az érzést.
(Győrffy Ákos: A hegyi füzet; Magvető, 2016; 2490 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése