Nagyon szeretem a Magvető Kiadó Időmérték című könyvsorozatát: kortárs magyar és külföldi szerzők verseit mutatják be. A vers, mint műfaj mintha háttérbe szorult volna az elmúlt években, és ezek a modern kivitelű, kistáskában vagy kabátzsebben is elférő kötetek megpróbálják újra divatossá tenni a versolvasást. Az egyes könyvek korszerű és igényes tartalma meg tudja szólítani a lírát nem sűrűn olvasókat is, a kortárs költők pedig minden kötetben meglepetéssel tudnak szolgálni. Ez jellemző Szálinger Balázsra is, ő pontosan olyan szerző, aki közöttünk él, ugyanezeket a hétköznapokat látja, de a művész szemszögéből. Az elmúlt két évtizedben folyamatosan az irodalommal foglalkozott - írt verseket, eposzt és verses színművet, vannak műfordításai és a Hévíz című folyóirat főszerkesztője volt. Ez utóbbi azért is fontos, mert jelzi, hogy Szálinger Balázsnak mennyire fontos a vidéki Magyarország. A 2016-ban megjelent, 360° című kötetébe válogatott versek körpanorámát adnak az ország természeti szépségeiről és ezzel együtt a társadalmi helyzetről is. Tekinthetjük érdekes és újszerű térképnek is a verseket, melyek számtalan további jelentésréteget hordoznak magukban. Körbenézünk térben és időben, földön és vízen, természetes közegben és az ember alkotta tájban. Az érzelmeink úgy tükröződnek a természetben, mint ahogy a Szerelem című vers lüktet:
„Tipe-topa lábbal a Galbina-szirtre fel,
A csúcson enyhe karsztba húzod össze magad,
Nem hagyod, hogy elfolyjanak az évek.
Bárcsak megállna, és állva maradva menne tovább a patak.”
Örök aktualitással bíró, sorokba rendezett érzelmek, történetek, sorsok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése