Az irodalom grófja

 Esterházy Péter már öt éve nincs velünk, hiánya soha nem pótolható veszteség a magyar irodalomban. Egyedi volt: saját stílussal, saját szemléletmóddal rendelkezett. Még azok is azonnal felismerték néhány sor után a munkáit, akik nem olvasták az összes írását. Akár regényt, akár publicisztikát írt, mindig ugyanaz az arisztokratikus, néha kicsit fanyar, de igazságos és kristálytiszta mondanivalót kaptuk tőle. A stílusa iskolát teremtett és utánozhatatlan volt, bon mot-jai szállóigévé váltak.

Április 14-én lett volna 71 éves, biztos örülne, ha születésnapi ajándékként a könyveit olvasnánk. Például a Ki szavatol a lady biztonságáért? című ikerregényét, mely először 1982-ben jelent meg, majd az 1986-os Bevezetés a szépirodalomba kötet részévé vált. Önálló műként is megállja a helyét, ráadásul két fontos női szereplőt ismerhetünk meg olvasásakor. Daisy és Ágnes két nagyon különböző karakter, és ezzel együtt különböznek a hozzájuk tartozó szövegek is. Daisy csapongó, mulatóbeli szövegében a kettősségé a központi szerep: transzvesztiták a fellépők a műsorban, hol a férfiségük, hol a női mivoltuk a fontos. A kisregény tele van vendégszövegekkel és más írók elrejtett nevével - igazi kaland ezek megtalálása. (A Ki szavatol a lady biztonságáért? cím is eredetileg idézet egy Ottlik novellából.) A második részben Ágnes történetét olvashatjuk, bár az igazi főszereplő a kövér „lektorijelentésíró”, aki szerelmes lesz ebbe a titokzatos nőbe. A szerelem és a kapcsolatok mellett az evésé a főszerep: az ételek és az érzelmek befogadása mindenkinél máshogy zajlik. „Vesszővel végződik, vesszővel végződik, mondogatta a szívében.” Sajnos Esterházy életművére már pont került.

A fantáziavilágok valóságai vagy a valóságok fantáziavilágai?

Általában szeretem az analógiákat, sokszor használjuk a mindennapi életben, legyen szó szinte akármiről. A gyerekek is könnyebben értenek meg egy számukra idegen elgondolást, és sok felnőttnél is működik. Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam a tavaly megjelent Egy galaxissal odébb című kötetre, bár nem túl gyakran olvasok sci-fit. Nagyon kellemes meglepetés volt, mert a bemutatott szakterületek átláthatóak, érdekesek voltak. Azt pedig kifejezetten jól sikerült megoldani, ahogy a tömegkultúra divatos termékeit használták a szerzők analógiaként. Három fejezet közül az első a Csillagok és háborúk címen fut, olvashatunk például az Identitásformálásról az új Star Wars-trilógiában. Scheirich Zsófia nagyon jól összegyűjtötte, hogy melyik szereplő miért dönt úgy, ahogy a filmekben. Az egyetlen bajom az volt, hogy ezeket az epizódokat én még nem láttam, és most, hogy már minden fordulatot tudok, valószínűleg nem is fogom megnézni – de ez nem a szerző hibája, hanem az enyém, miért kell nekem mindig olvasni filmnézés helyett. 😊 Kiss László a Kapcsolat film alapján írt arról, hogy mennyi esélye van az életnek a „közeli” bolygókon – eddig nekem még senki nem tudta ennyire plasztikusan elmagyarázni azt, hogy mit jelent az exobolygó. Polyák Gábor médiajogi írásait mindig elolvasom, de a magyar médiahelyzethez képest kifejezetten szórakoztató volt ezen írásában végignézni, hogy hogyan működnek a Marvel univerzumban az álhírek és a dezinformáció. Lőrincz Andrea Stephen King regényeinek rengeteg szempontból végig vizsgált elemzésével ér véget az első fejezet, és következik a második, Jöjjön, aminek jönnie kell című. Látatlanban úgy gondoltam, hogy ezek a robotos, jövőkutatós témák messzebb állnak tőlem, de mind Kánai András, mind Hefter Estilla és Nagy Ádám írása is lebilincselt. A harmadik fejezetből Kunetz Zsombor és Nagy Ádám írására voltam leginkább kíváncsi, mert már régebben is tudtam, mit jelent a QALY mérőszám, és nagyon kedvelem a Men in Black című filmet. Szenzációs, ahogy a feketeruhások virtuálisan végigmennek magyar egészségügyön – sajnos ez utóbbi az elmúlt hónapokban még rosszabb állapotba került (kérünk mindenkinek egy neutralizálást -persze ez csak irónia). Keserű József ork-elemzése szomorú aktuálpolitikai eseményre reflektál. „A mitológiában és a modern populáris kultúrában megjelenő szörnyek a legtöbb esetben valamiféle archetipikus, ösztönösen bennünk élő félelem kivetülései, megtestesülései. … Képzeletbeli lényekben, szörnyekben és mítikus történetekben jelenítjük meg, nagyítjuk fel és éljük meg legbelsőbb szorongásainkat vagy éppen illetlennek tartott vágyainkat. De vajon miféle félelem (vagy inkább: miféle előítélet) ölt testet a tolkieni orkábrázolásban? Számos dolog utal arra, hogy az orkok ábrázolásán keresztül valójában egy több évszázadra visszanyúló hagyomány jelenik meg az angol professzor halhatatlan műveiben: az embert, azon belül is a nyugati kultúrát mélyen átható félelem az idegentől.” Az utolsó két elemzésben a Pál Gábor egy magyar szerepjátékról, Nagy Ádám és Erőss Gábor pedig a magyarok felbukkanásairól ír a sci-fi és a fantasy világában. (Tudtátok, hogy a Szárnyas fejvadász című film eredeti nyelvű verziójában is vannak magyarul elhangzó mondatok?)

Kifejezetten kellemes élmény volt az Egy galaxissal odébb kötetet elolvasni - intelligens emberek írásai, tudományos alapossággal és hétköznapi szintre hozott érthetőséggel. Nem bántam meg, hogy kirándultam egyet a szépirodalom nekem biztonságos területéről.

(Filippov Gábor - Nagy Ádám - Tóth Csaba: Egy galaxissal odébb; Athenaeum Kiadó Kft. 2020)