Darvasi László az egyik legsokoldalúbb szerzőnk a kortárs
magyar irodalomban, számos műfajban otthon érzi magát. Ajánlottam már én is novelláskötetét és regényét is, minden könyve nagy kedvenc a Trapititől (gyerekkönyv) Szív Ernő minden mondatáig (tárcák), de a Magyar Sellő című legújabb regénye kapcsán azt éreztem, hogy ez egyszerűen tökéletes.
Ebben a művében komoly témát helyez középpontba: hogyan maradhatunk emberek zsarnokságban,
elnyomásban, lehet-e, érdemes-e ragaszkodni elveinkhez, erkölcsi normánkhoz.
Valahol német területen járunk régi időkben, ahol a kisvárost felkavarja az a
hír, hogy a gróf Magyarországról hozatott sellője megszökött és a környéken
bujkál. A bolondnak tartott szénégető fia szorosabb kapcsolatba kerül az arc
nélkül, mesebeli teremtménnyel, és miközben zajlik a kutatás a sellő után, megismerkedünk
a közösséggel: az iparosokkal, polgárokkal, a gróffal és a szolgálóival.
Előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül a bomlott elméjű gróffal, és saját
morálja szerint reagál a kiadott feladatokra. Sorra kerül a kegyetlen,
gusztustalan, sokszor fájdalmas megmérettetéseken mindenki, a gróf emberei
ugyanúgy, mint a szénégető vagy a fia. A reakció viszont mindenkinél más. „Hogy
persze ki a hóbortos, ki pedig a bolond, sokszor kérdés marad. Meg aztán volt
egy állítás, hogy nyilván az olyan ember a bolond, aki azt csinálja rendre,
amit nem kellene. Megcsinálja, holott nincsen rá szükség. Megcsinálja, de
nincsen a dolognak szemernyi értelme sem. Vagy például él.” Darvasi Magyar
sellő című regénye balladai hangulatú, kortalan történelmi tükör, az emberek
által újra és újra elkövetett hibák tükre. Legalább mi tanuljunk belőle.
(Darvasi László: Magyar sellő; Magvető, 2019; 3499 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése