Darvasi László évek óta gyűjtötte
az anyagot az 1728 nyarán Szegeden történt boszorkányégetésről. Hihetetlennek
tűnik, hogy csak negyven évvel később tiltotta be Mária Terézia a
boszorkánypereket Magyarországon, melyek felét éppen Szegeden rendezték. A
regény főhőse Taligás, akinek ugyan nem ismerjük meg az igazi nevét, de ez nem
is fontos, mert az ő személyét leginkább a taligája fejezi ki. Ezen egy
marhabőrrel letakarva tartja könyveit, melyekkel vándorol Bécstől Budán át
Pozsonyig. Vesz különleges Bibliát, elad pajzán rajzokat, kérésre beszerez
Villont, Shakespeare-t, s amíg nála vannak a kötetek, felolvas, szaval belőlük.
Ezzel nemcsak pár garas gyűjt, hanem ez az önkifejezésének az egyik eszköze is.
„Már fiatalon sokszor gondoltam arra, testhezálló feladat lenne nekem, hogy
mondatokkal vándoroljak. Nem emlékszem, azt észbe vettem-e, hogy kevesen értik
és értékelik őket, hogy az efféle erőfeszítésnek sok haszna nem mutatkozik.
Bizonyos értelemben tudatlan maradtam. Kelekótya éhenkórász. Mégis megvan a
magamhoz való eszem, azt hiszem, mert nem akarok annál több lenni, mint ami
vagyok.” Akaratán kívül, váratlanul belekeveredik egy baljós kalandba, és innen
kezdve hiába ágál ellene, egyszeriben a történések közepén találja magát. A
regény értékei közül magát a cselekményt, az érzelemgazdag leírásokat és a
sokszor különleges szereplők (pl. a gnómok) bemutatását kell kiemelni. Habár régi
időkben játszódik, a történet mégis modern, vagy inkább időtlen. Manapság mindössze
annyival jobb a helyzet, hogy nem kezdenek máglyákat építeni semmilyen babona
vagy hatalmi manipuláció hatására.
(Darvasi László: Taligás; Magvető, 2016; 3490 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése