Bicikliző majom

Heller Ágnes életrajzi kötete 1998-ban jelent meg először, majd egy évvel később újra kiadták a hatalmas érdeklődésre való tekintettel. Kőbányai János úgy szerkesztette az interjúkötetét, mintha Heller Ágnes elmondaná élete történetét (én olvasás közben mindig hallom a hangját). Ebben az életben pedig minden ott van: milyen volt 1929-ben születni, végig élni a zsidótörvényeket, kilépni abból a menetből, amelyben Kertész Imre is benne volt (de ő nem szállt fel a mellette levő villamosra), egyik gettóból a másikba költözni, elindulni a Duna partra, majd visszatérni és örülni a háború végének. Elmondja, hogyan lett filozófus (bár érdekelte a csillagászat és még sok minden más is), hogyan akart belépni a pártba és hogyan zárták ki még a jelölti folyamatból is, mi volt a kapcsolata a cionizmussal, hogyan lett Lukács György tanítványa, hogyan hagyták el az országot és hogyan tértek vissza. Közben mindig benne volt abban a körben, ahol a szellemi és kulturális élet nagyjai pörögtek (vagy éppen menekültek vagy börtönben voltak). Lenyűgöző kortörténet egy lenyűgöző embertől.

„Ő volt Bihari Gyuri. … Nagyszerűen lehetett vele regényekről és irodalomról beszélgetni. Közgazdász akart lenni, tehát a közgazdaságtanról is. Ő volt az a fiú, akivel nem kellett kacérkodni. Egyszer azt mondta: „Te milyen okos vagy, bár lány vagy.” „Gyurikám, ez olyan, mintha azt mondanád, milyen jól tudsz biciklizni, bár majom vagy. – Ezt azért mondtam, mert akkoriban az állatkertben épp egy bicikliző csimpánzot mutogattak. – De nem vagyok majom!”

Az utolsó húsz év történéseit már nem tartalmazza ez a kötet, de ezek hozzáférhetők az interneten. Lehet bizonyos kérdésekben máshogy gondolkozni, mint ő, de az életművét, azt, hogyan élte végig a XX. századot annak minden megpróbáltatásával együtt, azt nem lehet semmissé tenni. RIP

Az igazi amerikai álom

Július 2-án életének 94. évében elhunyt Lee Iaccocca. Kevés olyan amerikai cégvezető van, akinek a nevét a világ többi részén is ismerik, de ő annyira tehetséges volt, hogy élő legendává vált. 1984-ben írt életrajzi regényét 1988-ban magyarul is megjelentette a Gondolat Kiadó, az Egy menedzser élete igazán különleges olvasmány volt a szocialista gazdálkodás végnapjaiban. Amióta először hallottam róla, majd elolvastam a könyvét, ő volt számomra az igazi menedzser, szerintem többet tanultam az életrajzából, mint a felsőoktatásban eltöltött évek alatt felvett üzleti tárgyakból. Apja olasz bevándorlóként 12 évesen, egyedül érkezett az Újvilágba, és teremtett biztos hátteret családjának. A gazdasági világválságban elvesztették addigi megtakarításaikat - ez a negatív élmény is sokban hatott Iacoccára. Mindig becsvágyó gyerek volt, fontos volt neki, hogy jó tanulmányi eredményeket érjen el és emellett rengeteg társadalmi munkában is részt vett az iskolában. Azt viszont az egy hónapokig tartó reumás láznak „köszönhette”, hogy kitűnő egyetemi oktatást kapott – mivel generációja tagjaival ellentétben nem sorozták be a II. világháborúba katonának, sokszor csak öten voltak az egyetemi oktatáson a csoportokban a szokásos hetven fős évfolyamok helyett. Gépészként kezdi, de hamar rájön, hogy az üzleti világ irányítása, az értékesítés és az akkor még nem így hívott marketing sokkal jobban érdekli, így hiába vették fel a Fordhoz ösztöndíjjal mérnöknek, elintézi, hogy más területre mehessen dolgozni. Az, hogy autókkal akar foglalkozni, nem volt kérdés, apjának az elsők között volt Ford T-modell-je, ez is nagy hatással volt rá, miért ezt a céget választotta. Miután végig járta a szamárlétrát, vezérigazgató lett, több mint három évtized után mégis sikerei csúcsán, a két legjövedelmezőbb bevételi év után kirúgta őt Henry Ford. Elmehetett volna 54 évesen nyugdíjba, de máshogy kezelte a traumát – elfogadta a Chrysler vezetői posztját és kihozta a gyengélkedő céget a veszteségeiből. Iaccocca a cégek irányításakor felhasznált ötletei közül sok alapul édesapja "józan paraszti eszén", de sokban minden másban nagyon újszerű volt: hogy mindig az ember számított neki, hogy az értékesítők közül a bizományosokat kiemelten kezelte, hogy mindig figyelt a világ változó trendjeire, közvélemény kutatásokat rendelt és ezek alapján terveztette az autókat is. Ő találta ki a Ford Mustang-ot, és vitte elképesztő sikerre. Nála hallottam először a negyedéves teljesítményértékelésről (még mielőtt megtapasztalhattam volna) és sok egyéb, azóta már elterjedt vezetői eszközről. Munkája nem csak szerencsét múlott, mivel a Chryslerrel megismételte a sikert, és az a szervezetfejlesztés sokkal nehezebb volt, mint a fordos feladata. Bár az online világ előretörése miatt ma már nem lehet elképzelni egy felső vezető íróasztalát számítógép nélkül (mint ahogy Iaccocca ezt még érdemként írta), de ennek ellenére mindenképpen ajánlom ezt a könyvet. Az életrajza nemcsak a személyiségét mutatja be, hanem korkép a közelmúltról is, olvasmányos mű, akár egy kalandos életről, akár nagyszerű vezetőről akarunk olvasni. 

Nyugodjon békében!