Zárónyihogás

Ma sikerült harmadszorra is megnéznünk az Örkény Színházban a Csoda és Kósza című hangjátékot. Nem volt ismeretlen a családunk előtt a történet, Czigány Zoltán vicces és lópofa (bocs) paripáiról szóló mindhárom könyv régóta kedvence mindenkinek nálunk. Az Örkényben pedig sikerült elérni azt a csodát (bocs), hogy az eredeti történet feldolgozása tökéletesen hozza a megszokott színvonalat, sőt, még hozzá is tudtak tenni a művészek. Tehát végül is mindegy, hogy olvassuk vagy megnézzük, Csoda és Kósza mindig nagyszerű élmény.

Van Gödöllőn egy tanya, ahol Gyöngyi néni és Sajó bácsi gazdálkodik, itt él (csibészkedik, bajt kavar majd megoldja) két ló is, a megfontolt Csoda és a kissé hebrencs Kósza. Meséről van szól, így ezek a lovak beszélnek, pizzát sütnek, elmennek a Közlekedési Múzeumba, dínókkal találkoznak, elutaznak az olimpiára és a Marsra, és leszerepelnek mint rendőrlovak. A szokásosan induló történetek egyszer csak éles kanyarral a szürreálishoz közeli síkra kerülnek, majd minden visszatér az eredeti kerékvágásba.

„ - Megáll az eszem! – mondta Kósza.

-           –  Hát indítsd el! – biztatta Csoda.

-          - Brrrrr – mondta Kósza, mintha egy motorbiciklit indított volna el, pedig csak prüszkölt egy nagyot.

-          - Na, de miért áll meg az eszed? – érdeklődött Csoda.

-          - Képzeld el, Gyöngyi néni mit mondott nekem! Állok kinn, a karámban, nézem a domboldalt, a fákat, a lemenő nap fényét, ahogy aranyra festi a fák törzsének oldalát, nézem az eget, ahogy a narancssárgától a kéken keresztül szürkévé válik, épp ezen tűnődöm, amikor azt hallom, hogy Gyöngyi néni azt mondja Sajó bácsinak: te Sajókám, nézd, milyen jól fest ez a ló! Mi az, hogy fest ez a ló? Nem látták, hogy csak állok és nézelődöm? Láttak nálam festéket? Láttak előttem vásznat? Nem volt ott semmi? És Gyöngyi néni mégis azt mondta, hogy jól fest ez a ló.

-          - Jaj, Kósza! – sóhajtott Csoda. – Még nem hallottál olyat, hogy milyen jól fest ez a kalap rajtad? Vagy milyen jól festesz ebben a ruhában? Nem csak festőknek mondják, hogy jól festesz. Ha valami jól áll, vagy jól néz ki, arra azt is lehet mondani, hogy jól fest. Érted már?” (Csoda és Kósza mint festők)

A remek történetek mellett (pont egy esti mesényi novellákról van szó) két dolgot emelnék még ki – az egyik a Czigány Zoltán nyelvi humora, a másik Baranyai András illusztrációi. Sajnos az író nagyon korai halála miatt nem lesz több kötet (akármennyire várják a gyerekeim), de ha hiányzik a két paripa, legfeljebb újra elmegyünk az Örkénybe.

(Czigány Zoltán: Csoda és Kósza, Csoda és Kósza körül a Föld, Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai)

A kép a www.orkenyszinhaz.hu oldalról származik