Daniel Kehlmannt a kortárs német irodalom csodagyerekének tartják.
Világszerte hatalmas sikert aratott eddig megjelent regényeivel. Az első műve
kiadásakor csak 22 éves volt, és még most sincs negyven. F című regényének
témája és szerkezete kissé formabontónak tűnik, de miközben olvassuk, minden
rész értelmet nyer és egy tökéletesen megkomponált szerkezetű, ráadásul
izgalmas és humoros könyvet kapunk. Egy interjújában az mondta az író, hogy ez
a műve egy családregény, olyanoknak, akik nem szeretik a családregényeket.
Rögtön az első oldalakon megismerkedhetünk a főszereplőkkel: 1984-et írunk,
Arthur Friedland fiaival, Martinnal, Iwannel és Eric-kel egy hipnotizőr
előadására mennek. Arthurt ellenkezése ellenére felhívja a műsorban a színpadra
az előadó, majd a műsor után hazaviszi a gyerekeit, és évekre eltűnik és
legközelebb sikeres íróként hallanak felőle. A három fiú sorsát befolyásolja az
apa nélküli gyerekkor: mindhárman más életet élnek, mint amit elképzeltek,
megterveztek maguknak. Martinból katolikus pap lett, aki inkább a
Rubik-kockájával foglalkozik, mint a rábízott hívőkkel. Eric pénzügyi
szakember, aki egyre kimerültebb a rengeteg munkától és gyógyszereken él. Iwan
festőnek tanult, de egy másik festő hagyatékának (elég sajátos) gondozójaként
lesz híres. A történet egy napját mindhárom fiú szemszögéből megismerhetjük, és
ez a fordulópont, utána minden megváltozik. Kehlmann egyedi stílusába belefér a
katolikus hitről való filozofálgatástól kezdve egy mentálisan zavart ember
gondolatainak bemutatásáig sok minden. Sokrétű történet, ahogy a címe is
többféle jelentéssel bírhat: F, mint família, vagy a vezetéknevük kezdőbetűje,
vagy a regénybeli apa első könyvének főszereplője? Bármelyik lehet. Az író nem
véletlenül kapta meg a Thomas Mann-díjat, tehetsége ebben a könyvében is
megjelenik.
(Daniel Kehlmann: F; Magvető Kiadó, 2014, 3290 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése