Van, aki sok mindent kap az élettől, akkor is, ha elsőre úgy tűnik, hogy hátrányban van. Böszörményi Gyula író olyan teremtő erővel rendelkezett, hogy a megálmodott történetei, helyszínei sok ezer olvasót tudtak elvarázsolni. Eleinte tényleg varázsolt - a Gergő sorozatot és az ehhez a világhoz tartozó könyvei igazán „bűbájos” alkotások. Voltak, akik beskatulyázták, hogy ezek a „magyar Harry Potter” regények, pedig nem egyszerű koppintásról van szó. Gergő világa a magyar néphagyományok mellett sok más népcsoport szokásait is bemutatta, és egy olyan világot alakított ki az író, hogy olvasás közben irigyeljük az ottlakókat: Gergőt, Zsófit, még Monyákos Tubát is.
A gyerekeknek írt könyvei tele vannak szeretettel, ez csak
azokra a szerzőkre jellemző, akik igazán jó emberek. Volt szerencsém találkozni
vele, még a Gergő sorozathoz szerveztünk neki dedikálást és együtt utaztunk
néhány helyszínre. Kedves volt és szerény, zokszó nélkül viselte, hogy habár a
lelke szárnyal, a teste egy tolókocsiba van kényszerítve a gyermekkori
izombénulása miatt. Amikor beszélt, zsúfolt teremnyi ember hallgatta
figyelmesen és utána minden dedikálásra váróval szívesen beszélgetett. Allűrök
nélkül, őszintén.
Általában sorozatot készített egy-egy témából, mert olyan
komplex világokat teremtett, hogy több kötetnyi történet is belefért. A felnőtt olvasók közül
sokan lelkesednek krimisorozatáért, melynek Ambrózy báró a főszereplője és a
19. század elején játszódik.
Nemcsak fantáziadús, hanem jól felépített, izgalmas
könyveket írt, és amiért én a legjobban szerettem, az a csak rá jellemző nyelvi
humor. Nagyon fájdalmas múlt időben írni ezt az ajánlót.
Böszörmény Gyula (1964-2022)
