Ha javasolhatnék valamit Anne-Laure Bonoux Amíg életben vagyunk című könyvével kapcsolatban, az az lenne, hogy csak kezdjünk bele, ne olvassuk el előtte a fülszöveget. Nem azért, mivel túl sokat árulna el a történetről, éppen ellenkezőleg – ezek alapján nem biztos, hogy kézbe veszem. Ahhoz, hogy olvasni kezdjem kellett egy személyes ajánlás és a borítón levő csodálatos illusztráció.
Már az első oldalak magukkal ragadtak. Egy szerelem
kibontakozását ilyen szépen leírni szívmelengető volt. De ahogy egyre bonyolódott
a történet, ennél rosszabb dolgok is történtek szegény szívemmel: volt, hogy
összefacsarodott, néha hevesebben kezdett dobogni, és volt, hogy kihagyott egy
ütemet.
Az ifjúságnak ajánlott könyv sokkal inkább kortalan,
szerintem az idősebb (vagyis a régebb óta fiatal) :) olvasók is megtalálják benne
a szépséget, a tanulságokat és a kérdéseket. Sokat gondolkoztam a műfaján is,
nemcsak egy kalandregény és nem fejlődésregény, és nem is mese, hanem mind
egyszerre. Közben természetes része a varázslat is, de lehet, hogy a mágikus
realizmus jobb szó lenne rá.
Miről is szól ez a csodaszépen felépített regény? Talán úgy
lehetne egyszerűen összefoglalni, hogy egy szerelmespár egymásra talál, majd
különböző nehézségeken mennek keresztül és a történet a következő generációval
folytatódik. Ez persze semmit nem mond el arról a rengeteg finom utalásról,
melyek keresztülszövődnek a lapokon és keretbe foglalják az egészet. Nehéz
anélkül beszélni róla, hogy ne lebbentsem fel a fátylat a főbb fordulatokról,
inkább kiemelek néhány részt, amely különösen tetszett.
„-Létezik vajon az a hely – tűnődött Hama –, ahol azok
várnak ránk, akik hiányoznak nekünk?”
Az első helyen talán az egész időtlensége áll. Sokat
gondolkoztam, hogy vajon mikor is játszódhat és egy idő után elengedtem ezt a
kérdést. Lehet, hogy százhúsz évvel ezelőtt, vagy csak 80, vagy egy másik
idősíkon, de nem is érdekes, mivel a megteremtett világ hiteles és összhangban van
magával. Bónak, az egyik főszereplőnek piros dzsekije van, de a
telekommunikáció egyik eleme sem létezik. Az egyetlen gyár háborús eszközöket
gyárt, mindenféle bombával és lőszerrel harcolnak, de nem kütyüket bámulnak
szabadidejükben. Ezzel az időtlenséggel érte el a szerző, hogy a középpontban
levő téma mindig aktuális.
„A kávéházak üvegfalain le voltak húzva a vasredőnyök, olyanok voltak, mint a lesütött szemhéjai annak, aki szégyenli magát.”
Tele van könyv ellentétekkel, nem véletlenül mondja el Melkior többször is baljós jóslatát: „A zaj és a csend… Az árnyék és a fény… A szerelem és a gyűlölet… Az egyik szüli a másikat!” – de hát a világunk is tele van vele! Ennél már csak az érzelmek sokasága figyelemre méltóbb, a szereplők reakciói mindig tökéletes összhangban álltak a történettel. Az elmúlás és a veszteség gyakran megjelenik, sokszor hasonlatokkal érzékeltetve, így minden olvasó saját magának tudja dekódolni. (A regény nyelvezetéről nagyon sokat lehetne írni, egyszerre elegáns és egyszerű, de közben elképesztően kifejező.)
„És egyre szélesebben mosolygott, úgy virágzott ki a
mosolya, mint a tó közepén a tavirózsa.”
A történetben megtett út, illetve inkább utak hasonlítanak
a mesékben levő próbatételekre, de itt a szereplőknek a saját boldogságuk
mellett az előző generációk életfeladatait is meg kell oldani – mintha ez lenne
a kulcs a saját önazonosságukhoz. Ezt ráadásul úgy tudta megoldani a szerző,
hogy élvezhető a történet egy kiskamasznak és egy felnőttnek egyaránt, míg az
egyik a regény fordulópontjait látja, az idősebbeknek eszükbe juthatnak a
transzgenerációs traumák és megoldásaik.
A történet mellett a stílus is számtalan eszközt vet be,
hogy elvarázsoljon minket az olvasás közben. Az elején Hama és Bo történetét kicsit
kívülről, nagyobb távolságból látjuk, de aztán átvált a beszélő többes szám első
személybe, és máris mi is ott vagyunk a városban, látjuk a szerelmeseket, és
rögtön őket tudjuk okolni a szokásostól eltérő voltuk miatt: „Oly sok éve
voltunk már tanúi saját hanyatlásunknak, hogy akkorra bármit elhittünk volna,
hogy megmagyarázzuk balsorsunkat. Mindenekelőtt pedig szükségünk volt egy
bűnbakra. És most megtaláltuk.” A következő generációból Tsell pedig egyes szám
első személyben mesél tovább, így még közelebb vonja az olvasót.
Rengeteg apróságot lehetne még említeni, ami miatt ajánlom
ezt a könyvet: a föld alatt élő 19 testvér, a háború leírása, a kamaszkori
lázadás bemutatása, a természetközeliség és a mindennapokban megbúvó varázslat.
Végül mindenképpen szeretném megemlíteni az illusztrációkat
- Simonyi Cecília rajzai teljes összhangban állnak a szöveggel, ugyanazok a
kedves, kifejező, néha légies és mesebeli alakok, akik egyszerűségükben is
gazdag jelentéssel bírnak. Mintha árnyékok imbolyognának egy fáklya fényében,
vagy mintha egy megvalósult álmot látnák.
Esti Kérdés Kiadó, 4980 Ft, megrendelhető a kiadótól közvetlenül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése