Mindenki költőként kezdi

Jászberényi Sándor a szavak embere, ezt eddig is tudtuk. Megírta az Ördög egy fekete kutya című novelláskötetét, majd három évre rá A lélek legszebb éjszakája is megjelent – felejthetetlen mindkét kötet, ennyire erős történeteket ritkán lehet olvasni. Nekem meglepetés volt, hogy tavaly év végén az elmúlt két évtizedben – az asztalfióknak írt – verseit adta ki, Rossz versek címmel. Bár az akciót kissé keresztbe verte, hogy pontosan ugyanekkor jelent meg Reisz Gábor hasonló című filmje is, mellyel semmi közük egymáshoz. A karcsú kis kötet vígan belefér kisebb női táskába vagy nagyobb férfi zsebbe, a huszonhét vers bármikor olvasható. Egy igazi kritikában most jönne a szétcincálás az eszmeiségtől a prozódiáig, de én nem kritikát írok, hanem ajánlókat, és bár lehet, hogy ezek rossz versek, de – vessetek a mókusok elé - nekem több közülük tetszett. Egyrészt azért, mert versekről van szól, én leragadtam valahol a 20. század első felében, ahol még használtak rímeket, és általában az Élet Nagy Kérdéseiről szóltak a lírai művek. Ebben a kötetben is szóba kerül a szerelem, az élet, a halál, a szex, a család, és hogy mi szükség van ránk az univerzumban. Örültem, amikor itt is felbukkant "a lélek legszebb éjszakája" sor, de számos alkalommal érint meg, hogy ez velem is megtörtént, és sokkal többször az, hogy mi lett volna velem, ha én is ilyen helyzetbe kerülök. De innen a biztonságos nappalimból könnyű csak olvasni arról, ami másnak a napi létbizonytalanság.

„Mindenem most eldobom e tájon,

mint szórólapjaik eldobták már a fák.

Meglesztek majd nélkülem, barátom,

végül úgyis minden megy tovább.

Albérletem másnak majd kiadják,

az ismerősök elfelejtenek.

Szerelmeim a múltunk összerakják,

és másnap szülnek végül gyermeket.

Két hátizsák ruhát viszek magammal,

jó a kedvem, van bennem remény.

Bár rossz az álmom, minden este meghal

egy férfi benne. Meglehet, hogy én.

De tartom magam. Nem kell semmi részvét.

Mit elrontottam rég, hiába bánom.

Rossz kocsmákban húztam le a WC-n

ígéretes és kedves ifjúságom.

Terveim, mik lámpaként ragyogtak,

aprók lettek, már rég nem fénylenek.

Üres szobából nézem most a holdat,

mi elmeséli, mit remélhetek.

Albérletem másnak majd kiadják,

az ismerősök elfelejtenek.

Szerelmeim a múltunk összerakják,

és másnap szülnek végül gyermeket.” (Tizenegyedik)

A kötetből összesen háromszáz, számozott példányt adtak ki. Miután megszereztem az egyiket, én most úgy érzem magam, mint egy külvárosi Hatvany báró, aki támogatja a Közel-Keleten tartózkodó József Attilát.

Aki hasonló élményre, meg egy Rossz versek kötetre vágyik, megrendelheti a rosszversekjs@gmail.com e-mail címen. 

(Jászberényi Sándor: Rossz versek; magánkiadás, 2018; 2990 Ft + postaköltség)