Nő, Ár

Nem szeretem kategorizálni az irodalmi alkotásokat, alkotókat, az meg valahogy különösen degradálóan hat, hogy "női író, női költő". Szabó T. Anna Ár című kötetével kapcsolatban csak azért említem meg a szerző nemét, mert sokkal érzékenyebbnek érzem mind a kötet verseit, mind a témaválasztásokat - ilyen szempontból számít, hogy nő írta. 

Milyen érdekes: nő és ár, azonos alakú szavak, többféle jelentéssel. Ez az "ár" különösen találó kifejezés. Hirtelen megjelenik, körülvesz minket, mindenfélét hoz magával és teljesen mások leszünk, miután levonult, jelen esetben elolvastuk az utolsó verset. Manapság meglepő, hogy ilyen sok vers szerepel egy kötetben, de így sikerült elérni, hogy minden fejezetben találkozhassunk a költő sokoldalú tehetségével. Több versre is jellemző, hogy régi, nagy elődöknek vagy kortárs irodalmároknak szól az ajánlásuk. Szabó T. Anna pedig szinte belebújik Arany, Juhász Ferenc vagy Esterházy Péter bőrébe és az ő stílusjegyeiket, a rájuk jellemző gondolati világot önti tökéletes formába.

„Két hatalom van a világon:

a valóság s a képzelet.

Az egyiket az idő méri –

a másikat mérni nem lehet.

A mesében mindkettő ott van,

hogy szárnyatlan szállj szárnyadon,

fel az árnyból, a fényes várba –

de kapuja: a fájdalom.

Átránt a kétség félhomályán

az egység biztos mágnese.

Két hatalom van a világon,

a fájdalom és a mese.”

(A meséről; 2.)

A sokszínűség jellemző a témaválasztásra is, a hétköznapi érzelmektől a szerelemig, élet-haláltól a játékig mindenféle témát feldolgozó verset olvashatunk. A kötet közepén két fejezetben is középpontba kerülnek a prostituáltak, rajtuk keresztül a kiszolgáltatottság, megalázottság és a társadalmi egyenlőtlenségek. Szabó T. Anna egyedi érzékenységgel láttatja a szomorú sorsokat, nyíltan ír ezekről a kényes témákról is. Bármilyen témáról is van szó, ezek a versek szembesítenek, ez lehet az az „ár”, melyet mindenki megfizet az életben. 

(Szabó T. Anna: Ár; Magvető, 2018; 2299 Ft)

Ez meg egy régebbi ajánló Szabó T. Anna Tükörcicák című kötetéről.

Mindenki költőként kezdi

Jászberényi Sándor a szavak embere, ezt eddig is tudtuk. Megírta az Ördög egy fekete kutya című novelláskötetét, majd három évre rá A lélek legszebb éjszakája is megjelent – felejthetetlen mindkét kötet, ennyire erős történeteket ritkán lehet olvasni. Nekem meglepetés volt, hogy tavaly év végén az elmúlt két évtizedben – az asztalfióknak írt – verseit adta ki, Rossz versek címmel. Bár az akciót kissé keresztbe verte, hogy pontosan ugyanekkor jelent meg Reisz Gábor hasonló című filmje is, mellyel semmi közük egymáshoz. A karcsú kis kötet vígan belefér kisebb női táskába vagy nagyobb férfi zsebbe, a huszonhét vers bármikor olvasható. Egy igazi kritikában most jönne a szétcincálás az eszmeiségtől a prozódiáig, de én nem kritikát írok, hanem ajánlókat, és bár lehet, hogy ezek rossz versek, de – vessetek a mókusok elé - nekem több közülük tetszett. Egyrészt azért, mert versekről van szól, én leragadtam valahol a 20. század első felében, ahol még használtak rímeket, és általában az Élet Nagy Kérdéseiről szóltak a lírai művek. Ebben a kötetben is szóba kerül a szerelem, az élet, a halál, a szex, a család, és hogy mi szükség van ránk az univerzumban. Örültem, amikor itt is felbukkant "a lélek legszebb éjszakája" sor, de számos alkalommal érint meg, hogy ez velem is megtörtént, és sokkal többször az, hogy mi lett volna velem, ha én is ilyen helyzetbe kerülök. De innen a biztonságos nappalimból könnyű csak olvasni arról, ami másnak a napi létbizonytalanság.

„Mindenem most eldobom e tájon,

mint szórólapjaik eldobták már a fák.

Meglesztek majd nélkülem, barátom,

végül úgyis minden megy tovább.

Albérletem másnak majd kiadják,

az ismerősök elfelejtenek.

Szerelmeim a múltunk összerakják,

és másnap szülnek végül gyermeket.

Két hátizsák ruhát viszek magammal,

jó a kedvem, van bennem remény.

Bár rossz az álmom, minden este meghal

egy férfi benne. Meglehet, hogy én.

De tartom magam. Nem kell semmi részvét.

Mit elrontottam rég, hiába bánom.

Rossz kocsmákban húztam le a WC-n

ígéretes és kedves ifjúságom.

Terveim, mik lámpaként ragyogtak,

aprók lettek, már rég nem fénylenek.

Üres szobából nézem most a holdat,

mi elmeséli, mit remélhetek.

Albérletem másnak majd kiadják,

az ismerősök elfelejtenek.

Szerelmeim a múltunk összerakják,

és másnap szülnek végül gyermeket.” (Tizenegyedik)

A kötetből összesen háromszáz, számozott példányt adtak ki. Miután megszereztem az egyiket, én most úgy érzem magam, mint egy külvárosi Hatvany báró, aki támogatja a Közel-Keleten tartózkodó József Attilát.

Aki hasonló élményre, meg egy Rossz versek kötetre vágyik, megrendelheti a rosszversekjs@gmail.com e-mail címen. 

(Jászberényi Sándor: Rossz versek; magánkiadás, 2018; 2990 Ft + postaköltség)