Milyen érzés lehet felnőttként találkozni gyermekkori
önmagunkkal? Bognár Péter A fényes rend című verseskötete ezt az élményt
mutatja meg nekünk: a költő a gyermekkorában versekkel teleírt füzetét találta
meg és egy minimális szerkesztéssel (és az erotikus jellegű rajzok törlésével)
adta közre. A versek hangulata, szövegei, a gondolatmenetek valóban egy
általános iskolás fiatal gyerek tollából is származhatnának, de a művek formája
és a versek által sugárzott bölcsesség, inkább egy felnőtt keze munkáját
dicsérik. Petőfi munkái (főleg a János vitéz), és az ezért való rajongás
keretezi a verseket. Hősnek lenni minden áron – hogy felfigyeljen ránk a
szerelmünk, hogy ne szidjanak a tanárok, hogy a felsősök ne bántsanak a
mosdóban és kibírjuk, ha a büntetésből kapott intő miatt csirkének kell öltöznünk
a farsangon. A problémák gyerekesnek tűnhetnek, de ugyanazok az érzések
vezérlik a versek mögé bújt fiatalt, mint egy felnőttet: szeretni és szeretve
lenni, kitűnni az átlagból és megfelelni az elvárásoknak.
„Petőfi a költeményeiben
szépen leírta, hogy akkor milyen
nehézségek voltak az életben,
erről az anyukámat kérdeztem.
Ő azt mondta, hogy a költő dolga
megírni egy verset arról, hogy ma,
vagyis amikor a verset írja
-hát mi másért van tolla, papírja?! -,
hogy milyen nehézségek vannak,
neki magának, nemzetnek, annak
a közösségnek, amelyikben él,
Petőfi is így, ilyenkor, ezér.”
A Magvető Kiadó Időmérték sorozatában ismét egy fiatal, de
hangsúlyos szerző verseit sikerült kiadni.
(Bognár Péter: A fényes rend; Magvető, 2017; 1990 Ft)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése