Egyetem helyett börtön

Bertók László nagy reményekkel várta a nagybetűs életet az érettségije után, de egyik csalódás a másik után érte. Családja évtizedek óta gazdálkodott, de a beszolgáltatásoknál elvittek minden terményt. Kiváló eredménnyel végezte tanulmányait, de nem vették fel sem egyetemre, sem főiskolára. Amikor helyhiány miatt elutasították, betelt a pohár, 1954 nyarán felindultságában megírta Átok című versét. Sokat verselt, addigra már megjelent egy-két műve 1953-ban a Dunántúl folyóiratban. Tehetségesnek tartották tanárai és azok is, akikkel kapcsolatba került az irodalmi életben. Viszont a keserűségben született vers az államhatósághoz került és rövid időn belül jött a fekete autó és csapódott a börtönajtó. „Kérem, én nem akartam megdönteni a rendszert. Fogalmam sem volt, hogyan kell elkezdeni az ilyesmit. Én csak torkig voltam már a hazugságokkal, az igazságtalanságokkal, az elkeseredéssel, csak nem volt mit enni, csak nem lehetett már élni.” A történetet Bertók László saját szavaival, mint egy védőbeszédet mondja el Priusz című könyvében, a beágyazott bírósági, rendőrségi és egyéb vonatkozó dokumentumok másolata pedig még közelebb hozza a 60 évvel ezelőtti korszakot. A kötet másik felében családi fényképeket láthatunk, néhány novella jellegű leírást a szerző saját életéről és három interjút. Az eredetileg nyolc hónapos börtön nemcsak az erkölcsi bizonyítványon hagyott nyomon, hanem Bertók egész életét befolyásolta. Hiába szerzett diplomát, hiába lett az irodalom a hivatása, és hiába semmisítették meg évekkel később az ítéletet, soha nem múlt el a priusz.

(Bertók László: Priusz; Magvető, 2016; 2990 Ft)