Kép-írás

Erdős Virág sokoldalú szereplője a kortárs magyar irodalomnak, az utóbbi években megjelent kötetei mindig különböztek egymástól, akár formailag, akár tartalmilag nézzük. Írt számos verseskötetet, egy mesekönyvet (melyet saját maga illusztrált), és a Rájátszás formáció tagjaként mint énekest is megismerhettük. Ezt a vonalat az Énekelt versek című kötetében folytatta, ahol a versek szövege mellett a dallamokat is ő szerezte, és a műveket saját maga adta elő. A legfrissebb, „világító testek” című kötetben újabb művészi képességeit mutatja meg - a 100 verset 100 budapesti fotó egészíti ki. A rímnélküli, néhány sorból álló versek önmagukban is hangsúlyos tartalommal bírnak, de a képekkel kiegészítve különösen erős hatást érnek el. Harmadik, állandó elemként egy GPS-koordináta jelenik meg – itt készültek a fotók. Erdős Virág érzékenysége az elesettek, szenvedők, hátrányos helyzetben lévők iránt eddig is ismert volt. A hajléktalanok és nélkülözők mellett nem megy el, ahogy a sürgő nagyvárosi mindennapokban ezt oly sokan megteszik.

(esélyegyenlőség)

itt mindenki

gurulós bőröndöt húz ő is egy

gurulós bőröndöt húz csak ennek

nincs kereke

De észreveszi a japán turistát is, aki saját magát fotózza a háttérben egy híres épülettel. Kiragad egy apró képet, mely az egész problémát elénk vetíti, a fotók pedig teljes összhangban erősítik a hatást. A társadalmi anomáliák, az aktuálpolitika, a divatirányzatok és az emberi érzelmek mind megjelennek pár sorban. Az már csak az olvasón múlik, hogy így marad-e a világ.

(erdős virág: világító testek; Magvető, 2016; 2990 Ft)

A szegedi boszorkányégetés

Darvasi László évek óta gyűjtötte az anyagot az 1728 nyarán Szegeden történt boszorkányégetésről. Hihetetlennek tűnik, hogy csak negyven évvel később tiltotta be Mária Terézia a boszorkánypereket Magyarországon, melyek felét éppen Szegeden rendezték. A regény főhőse Taligás, akinek ugyan nem ismerjük meg az igazi nevét, de ez nem is fontos, mert az ő személyét leginkább a taligája fejezi ki. Ezen egy marhabőrrel letakarva tartja könyveit, melyekkel vándorol Bécstől Budán át Pozsonyig. Vesz különleges Bibliát, elad pajzán rajzokat, kérésre beszerez Villont, Shakespeare-t, s amíg nála vannak a kötetek, felolvas, szaval belőlük. Ezzel nemcsak pár garas gyűjt, hanem ez az önkifejezésének az egyik eszköze is. „Már fiatalon sokszor gondoltam arra, testhezálló feladat lenne nekem, hogy mondatokkal vándoroljak. Nem emlékszem, azt észbe vettem-e, hogy kevesen értik és értékelik őket, hogy az efféle erőfeszítésnek sok haszna nem mutatkozik. Bizonyos értelemben tudatlan maradtam. Kelekótya éhenkórász. Mégis megvan a magamhoz való eszem, azt hiszem, mert nem akarok annál több lenni, mint ami vagyok.” Akaratán kívül, váratlanul belekeveredik egy baljós kalandba, és innen kezdve hiába ágál ellene, egyszeriben a történések közepén találja magát. A regény értékei közül magát a cselekményt, az érzelemgazdag leírásokat és a sokszor különleges szereplők (pl. a gnómok) bemutatását kell kiemelni. Habár régi időkben játszódik, a történet mégis modern, vagy inkább időtlen. Manapság mindössze annyival jobb a helyzet, hogy nem kezdenek máglyákat építeni semmilyen babona vagy hatalmi manipuláció hatására.

(Darvasi László: Taligás; Magvető, 2016; 3490 Ft)