„A vers nyitott szem”

Miért olvasunk verseket? Tóth Krisztina legújabb, Világadapter című verseskötetét lapozgatva egyértelmű a válasz. Mert választ adnak olyan kérdésekre, melyek mindenkit foglalkoztatnak. A varázslat az, hogy mindehhez milyen formát talál: egyszerű verssorok, de olyan finoman csiszolt szavakat tesz egymás mellé, hogy az olvasó lelkének legmélyebben levő húrjait is eléri, és igazi zenét játszik rajta. Bár ezek a versek leginkább melankolikus hangvételűek, mégis képesek vigaszt is nyújtani: mikor elhagy a szerelmünk, vagy beteg az édesapánk, vagy keressük a helyünket a világban, vagy éppen rátalálunk magunkra, de még barátkozni kell az eredménnyel. Otthonosak ezek a versek, mintha egy rég ismert helyre látogatnánk. Négy fejezetbe gyűjtötte a szerző a műveket. Az egyikben az idő a főszereplő, a másodikban az utazás, a harmadik, a Tanítvány című tisztelgés a „régi nagyok” előtt. Mindamellett, hogy tökéletesen eltalálta az adott költő stílusát, formailag is ugyanolyanok az írások, mint Weöres, Kosztolányi és a többiek művei. Ezek a versek a hagyományos stílus kedvelőinek bizonyítják, hogy manapság nem azért hiányoznak a rímek a versekből, mert költők nem tudnak írni – csak mostanában más formát használnak. A negyedik fejezetében vannak a leginkább filozofikus darabok, itt olvasható a kötet címadó verse is, a Világadapter. A története egyszerű és bármelyikünkkel előfordulhat: egy elszalasztott alkalom sok évig kísért még, és nem tudhatjuk, hogy ott és akkor jól döntöttünk-e. A történet átlagos, de csak Tóth Krisztina tudta ennyire szépen leírni.

(Tóth Krisztina: Világadapter; Magvető 2016; 2990 Ft)

Autómesék

„Volt egyszer egy öreg autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet és a tisztaságot, és az autóját is szerette.” Mosonyi Aliz legújabb mesekönyvében az öreg kisasszony és öreg autója a főszereplő, egy-két oldalon elférő rövid történeteik bemutatják életüket és tükröt tartanak nekünk is. A mesék néha hétköznapi, néha szokatlan eseményeket dolgoznak fel: jön a postás, akinek rossz kedve van és ettől a kézbesítésre váró levelek is csúnyán viselkednek. Egy útonálló ellopja és átfesti az öreg autót, de az visszakerül az öreg kisasszonyhoz. A királynő gyémántos autója túl gyorsan száguldozik, ezért átül az öreg autóba, amely szintén kétszázzal kezd menni. Az öreg kisasszony derűs személyisége minden oldalon bebizonyítja, hogy kedvességgel és odafigyeléssel bármilyen probléma megoldható, emellett a mostanában nem túl divatos időskor is szerethetővé válik. Nem véletlenül tartják Mosonyi Alizt az egyik legjobb kortárs gyermekirodalmárnak. Modern nyelvezetet használ, de szép és szabályos szöveget alkot, mely könnyen értető a gyerekeknek és a szülők sem érzik tehernek a felolvasását. A könyv szerves részét képező illusztrációkat Medve Zsuzsi készítette. Az író és az illusztrátor nem először dolgoznak együtt, az előzőleg publikált Magyarmesék című kötetet is együtt alkották. A rajzok nagyon színesek és aprólékosak. „Mi ketten. Te meg én.” mondja az öreg kisasszony az autójának, mi ketten - a könyv és az olvasók pedig elmerülhetünk egy nagyszerű mesevilágban.

(Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséi; Magvető Kiadó, 2015; 2990 Ft)

Betyáros regény

Rózsa Sándor életéről sok adat maradt fent, de arról eddig nem lehetett tudni, hogy 1813-as születésekor maga az Ördög jelent meg a világrajövetele előtt és mindenképpen meg akarta szerezni magának az újszülöttet. Amikor az apja nem adta, az Ördög átkot szórt a csecsemőre, mondván, úgy is az övé lesz. Legalább is Cserna-Szabó András Sömmi. című regényében. Az író saját bevallása szerint novellista, jobban szereti ezt a műfajt a regénynél, de ez a téma annyira komplexen formálódott meg benne, hogy a regény formát kívánta. Rózsa barátja, betyártársa, Veszelka Imre elbeszélése alapján ismerjük meg Rózsa Sándor életének "igaz" történetét. A történet is érdekes, de ami igazán különlegessé teszi a regényt, az stílusa és a szövege. Egy mondat akár két oldalon keresztül is tart, és olyan szépen kanyarodik a sorokban a mondanivaló, hogy élmény az olvasása.

                "... és akkor én azt mondtam a cimborámnak, hogy te, Sándor, hát mindketten árvák vagyunk, mint a kisujjam, nincsen nékünk senkink és semmink ezen a kietlen világon, csakis a tiszta szívünk, fogjunk mi öszve, és akkor a Sándornak égni kezdett a kék szeme, majd felszúrt vele, előkapta a kését és belevágta a kecskelábú csárdaasztalba. és ordítani kezdett, hogy az ő nevét soha többé az életben ki ne ejtsem, mert elevenen nyúz meg, és én éreztem, hogy ennek az embernek tigriskarom van a szíve helyén, és soha többé nem ejtettem ki a nevét a jelenlétében, hanem inkább úgy hívtam, ahogy a többi ember: Gazdának, Bácsinak, Pistának, Kegyelmes Parasztnak, és mindennek, csak Sándornak nem."

Vajon így történt, vagy sem? Nem számít. Cserna-Szabótól újabb remek könyvet kaptunk. Nem "sömmi".

(Cserna-Szabó András: Sömmi.; Magvető, 2015, 2990 Ft)

Csalásvizsgáló az ikertornyoknál

Ritkán választanak az írók női nyomozót főszereplőnek, leghíresebb köztük talán Agatha Christie vénkisasszonya. Thomas Pynchon Kísérleti fázis című regényének főhőse szinte semmiben sem hasonlít Miss Marple-ra azonkívül hogy nő, és egy bűntényt próbál felgöngyölíteni a kétezres évek elején, Amerikában. Hiszen Maxine Tarnow elvált családanya, középkorú dolgozó nő, New Yorkban lakik, és bizonyos fokig őrzi zsidó hagyományait. Ami mégis közös bennük, az éles elméjük és a jó megfigyelőképességük. Maxine úgynevezett csalásvizsgáló céget működtet („Megfigyel&Lefülel”). Amióta kizárták a Hites Csalásvizsgálók tagjai közül, magánzóként folytatja kisebb kaliberű megfigyeléseit, adatgyűjtéseit. Egy nap régi barátja látogatja meg és megosztja vele félelmeit egy titokzatos vállalatról. ”Szóval ez a dokumentumfilmes, Reg Despard, meg a nála kétszer paranoiásabb informatikus zsenije, Eric felfedeznek valami furcsát a hashtanc.com könyvelésében, Reg eljön hozzám, úgy gondolja, sötét dolog, globális méretű, talán a Közel-Kelettel van összefüggésben, de az is lehet, hogy csak túl sok X-aktákat látott. … És most Regnek rejtélyesen nyoma veszett.” Maxine megszerzett információi alapján a rejtélyes hashtanc.com nevű vállalat és még rejtélyesebb Gabriel Ice nevű tulajdonosa egyszer csak különös összefüggésbe lesz hozható a szeptember 11-i robbantásokkal. A hashtanc működése az akkoriban elterjedő internet legmélyebb bugyraiba vezet. Pynchon regénye ismét egy összeesküvés elméletet vetít fel a virtuális világot bemutatva. Az ezredforduló amerikai kultúrájának ismerete és számítógép-programozói tudás segíti a regény élvezetét, vagy kitűnő lehetőséget teremt ezeknek a területeknek a tanulmányozására.

(Thomas Pynchon: Kísérleti fázis; Magvető, 2015, 4490 Ft)

Az autóillatosító és a halál

Darvasi László egy régebbi interjújában azt mondta, az olvasók és a kiadók idegenkednek a novelláktól, inkább mindenki regényt akar olvasni. Ennek ellenére most ismét nagyszerű novellákkal örvendeztette meg a rajongókat. Most megjelent novelláskötete, az Isten.Haza.Csal. címmel megjelent gyűjtemény a novella minden műfaji követelményének megfelel: rövid történetek, melyek felvillantanak egy fontos élethelyzetet, bemutatnak néhány szereplőt és a végén csattanóval zárulnak. A címben is szereplő három fő téma köré csoportosulnak az írások. A családi kapcsolatok szinte mindegyik műben szerepet kapnak, de sosem egyenrangúak a szereplők. A fiú eladhatja a piacon a létráról leesett és lebénult apját, az apa egy pornófilmben látja meg a hercegnőként imádott lányát, és a titokban Londonba utazó házaspár magára hagyja a lakásban a nagypapát, aki különös módon lesz cinkosa egy betörőnek. Visszatérő témaként egyébként az autóillatosítók és a halál is gyakran megjelenik. A novellák egy része realista, sokukban viszont természetfeletti események történnek - a legfurcsább az, hogy nem tudjuk, hogy melyik teremt idegenebb helyzetet. A minimalista nyelvezet, a legtalálóbb jelzők kiegészítik és megerősítik a mondanivalót, felejthetetlenek lesznek a megrajzolt szituációk. Darvasi László új regényére érdemes várni - de kár lett volna, ha ezeket a novellákat nem írja meg.

(Darvasi László: Isten.Haza.Csal.; Magvető 2015, 3290 Ft)

Alulnézet

A 2016-os Könyvfesztivál díszvendége Szlovákia volt, ebből az alkalomból jelent meg a Könyv a temetőről című regény is. A szerzője Daniela Kapitáňová, aki a mű 2000-es megjelenésekor a regény főhőse mögé bújva Samko Tále néven adta ki a könyvet. A 44 éves Samko születése óta beteg, külsőleg olyan, mintha gyerek maradt volna, és értelmi képessége is egy tízéves szintjén van, bár neki erről más a véleménye. Samko azt a jóslatot kapja az „állomási” Vendéglő előtt lakó alkoholista hajléktalantól, hogy könyvet fog írni a temetőről. Mivel letört a visszapillantó tükör a tolikocsijáról, mellyel papírt gyűjt a városban, így amíg azt javítják, nekiáll regényt írni. Az első mű csak egy oldal lett, mi mást lehetne írni a halottakról? Viszont a második könyvben egyik történet követi a másikat az élőkről, és a modoros, helytelen és eleinte vicces mondatokból kirajzolódik számtalan tragikus sors a rendszerváltás előtti és az azt követő évekből. Samko, anélkül, hogy tudatában lett volna, tökéletes spicliként számtalan életet tett tönkre. "Aztán engem a RSDr. Gunár Karol nagyon megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, és mindent észreveszek, és ebben a tekintetben mindent tudok. Azt mondta, hogy ezután is vegyek észre mindent, de nekem ezt nem kell mondani, mert én jól tudok észrevenni, mert nekem nagy inteligenciám van."

Az olvasó kezdeti sajnálata és szánalma fokozatosan átértékelődik, de Samko Tále ebből mint sem érzékel. Ő csak gyűjti a papírt, tolja a kocsiját és gyűlöl mindenkit, aki nem „rendes ember” – különösen a magyarokat. Pedig csak a nyelvünk különbözik, a történeteink, a történelmünk nem - ezért is érdemes elolvasni ezt a könyvet.

(Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről - Írta és rajzolta Samko Tále; Magvető, 2016; 2990 Ft)