Titkok máglyái

  

Érdemes volt kilenc évet várni Dragomán György új könyvére, a Máglya című regény minden szempontból méltó folytatása a szerző Fehér király című novelláskötetének. A mű helyszíne valószínűleg most is Románia, a rendszerváltás időszaka. Nagyon kevés konkrétumot szerepel a könyvben, de a személyi kultuszban „imádott” tábornok kivégzése és néhány tipikus kifejezés (pl. a szekusok) utal a helyre és az időre. Emma, a 13 éves kamaszlány monológjából tárul elénk a történet, az ő és a családja múltja és jelene. A nyitó képben a nevelőintézeti igazgatónő hívatja magához a kislányt és bemutatja neki számára eddig ismeretlen nagymamáját. Emma azért került intézetbe, mert néhány hónappal korábban autóbalesetben elveszítette szüleit. Gyászát a külvilág felfordult eseményei még inkább felkavarják. A nagymama egész személye, és hogy magával akarja vinni, először ellenérzést vált ki belőle, de utána felkelti az érdeklődését az idős hölgy varázslatos lénye és vele megy. Egy új, számára idegen városba érkezik, ahol először semmit sem ért. Mindenki mást mond a nagyszüleiről, a szüleiről, és saját magának kell kiderítenie az igazságot a családjáról, és a múltjukról. A nagymama varázslatai, a közösen megtartott rituálék hamar felnyitnak előtte egy addig ismeretlen világot. A nemrég meghalt nagypapa nem nyugvó szelleme, az állatok jelenléte, és mindkettejük által űzött hétköznapi kis varázslatok a házat teljesen ellentétessé teszik a külvilággal - ahol a diktatúrából kitörő társadalom keresi az útját és ahol megjelent a vadkapitalizmus. Több fontos mellékszál van a regényben (különös tekintettel a nagymama fiatalkorára) és számtalan pótolhatatlan mellékszereplő. Dragomán György ismét remekművet alkotott - kötelező olvasmány azoknak, akik emlékeznek ezekre az időkre és azoknak is, akik nem.

(Dragomán György: Máglya; Magvető, 2014; 3990 Ft)