Érdemes volt kilenc évet várni
Dragomán György új könyvére, a Máglya című regény minden szempontból méltó
folytatása a szerző Fehér király című novelláskötetének. A mű helyszíne
valószínűleg most is Románia, a rendszerváltás időszaka. Nagyon kevés
konkrétumot szerepel a könyvben, de a személyi kultuszban „imádott” tábornok
kivégzése és néhány tipikus kifejezés (pl. a szekusok) utal a helyre és az
időre. Emma, a 13 éves kamaszlány monológjából tárul elénk a történet, az ő és
a családja múltja és jelene. A nyitó képben a nevelőintézeti igazgatónő hívatja
magához a kislányt és bemutatja neki számára eddig ismeretlen nagymamáját. Emma
azért került intézetbe, mert néhány hónappal korábban autóbalesetben elveszítette
szüleit. Gyászát a külvilág felfordult eseményei még inkább felkavarják. A
nagymama egész személye, és hogy magával akarja vinni, először ellenérzést vált
ki belőle, de utána felkelti az érdeklődését az idős hölgy varázslatos lénye és
vele megy. Egy új, számára idegen városba érkezik, ahol először semmit sem ért.
Mindenki mást mond a nagyszüleiről, a szüleiről, és saját magának kell
kiderítenie az igazságot a családjáról, és a múltjukról. A nagymama
varázslatai, a közösen megtartott rituálék hamar felnyitnak előtte egy addig
ismeretlen világot. A nemrég meghalt nagypapa nem nyugvó szelleme, az állatok
jelenléte, és mindkettejük által űzött hétköznapi kis varázslatok a házat
teljesen ellentétessé teszik a külvilággal - ahol a diktatúrából kitörő társadalom
keresi az útját és ahol megjelent a vadkapitalizmus. Több fontos mellékszál van a regényben (különös tekintettel a nagymama fiatalkorára) és
számtalan pótolhatatlan mellékszereplő. Dragomán György ismét remekművet
alkotott - kötelező olvasmány azoknak, akik emlékeznek ezekre az időkre és
azoknak is, akik nem.
(Dragomán György: Máglya; Magvető, 2014; 3990 Ft)
