Milyen könyvek kerüljenek a karácsonyfa alá? 2025

 A következő néhány napban még van idő a hiányzó karácsonyi ajándékokat beszerezni – ezeket a könyveket ajánlom hozzá.

 Az idei Jolly Joker – nagyszülőknek, szülőknek, történelem iránt érdeklődő kamaszoknak

Buda & Pest – egy város zivataros századaiból (Buda & Pest 1

Kicsit kételkedtem benne, amikor kézbe fogtam (két kézbe, mert 642 oldal és igen nehéz), de nagyon kellemes meglepetés volt. Milyen lehet egy évszázadokon keresztül tartó krimi és nyomozás két család összefonódó életéről és egy kincsvadászatról, melyet 16 szerző írt? Jó és izgalmas. A történet minden időszakot jól és hitelesen mutat be és egységes marad a stílus és a hangulat, hiába írt minden fejezetet más. Idén megjelent az előzménykötet is (Buda & Pest – ahogy kezdődött), biztos elolvasom majd azt is.

 X generáció

Üdv mindenkinek a szendvicsgenerációban! Mivel foglalkozik minimális szabadidejében egy középkorú, dolgozó, gyereket nevelő és a szüleinek is segítő ember? Hát traumafeldolgozással. Ha nem a sajátjait próbálja megoldani, olvas a többiekéről. Ebben a témában nagyon nagy a felhozatal, idén talán a legnagyobb hatással Babarczy Eszter Apám meghal című írása (vallomása?) volt rám. Olyan kérdéskört dolgoz fel, mely sokakat érint és szinte senki nem mer róla beszélni. Egyre többet tudunk magunkról, testünkről és lelkünkről, de vannak tabuk, melyek a közvélekedés szerint kimondhatatlanok. Pedig itt vannak, fájdalmat okoznak, de az érintettek mégsem akarnak/mernek róla beszélni. Viszont Babarczy Eszter teljes nyíltsággal írt róla. (Bár ő is csak a vonal alatt.) Helyzetében egy olyan haldokló apáról írt, akitől nemcsak azt a szülői odafigyelést nem kapta meg, amire szüksége volt és amire vágyott, hanem egy közismert művészemberről, aki a tehetsége révén mintha felülemelkedhetett volna az általános erkölcsi normákon is.

„Nagyon gazdag a választéka annak, amivel egy szülő fájdalmat tud okozni. És akkor még nem is vizsgáltuk azt, amikor azzal okoz fájdalmat, hogy nem figyel oda.”

Az írónő több szempontból is kiemelkedőt alkotott. Fontos volt az írása őszintesége, a mélysége, a bátorsága. Fontos volt, ahogy az apja iránt érzett haragból el tudod jutni más érzésekig. Példamutató volt ez a szembenézés. Fontos ez az írás (vallomás?), mert hátha segít megszüntetni azt a sok kritikában is megjelenő hozzáállást, miszerint „halottról jót vagy semmit” illetve a „szülőkkel kapcsolatban csak a szépre emlékezünk”. Jó lenne eljutni oda, hogy egyáltalán felismerjük, ha nem jól szeretnek minket és jó lenne hibáztatás nélkül kimondani, ha valaki fájdalmat okozott nekünk. Akkor is, ha az apánk. Akkor is, ha Kossuth-díjas

 Kamaszoknak (inkább lányoknak)

Frida imád rajzolni, az apukájával él együtt, aki Skóciában kapott munkát, így kiköltöznek egy tanévre. Így kezdődik Győri Katalin Nem festek álmokat című regénye. A kamaszlány nagyon szerethető főhős, a helyszín tökéletes és jó olvasni a skót szokásokról, történelemről és persze a Frida körül kialakuló szerelemekről. A családi tragédia lassan tárul fel az olvasók előtt, de érzékenyen jelenik meg a történetben, elgondolkoztat és nem ítélkezik senki felett. Mivel ez a Flow sorozat 1. része, remélem, hamarosan megjelenik a következő rész is.

 Kisebbeknek

Idén már a harmadik Rókazsolt kötet jelent meg! Nincs még egy róka, aki ennyire szeretné a sajtos párizsit, és nincs olyan sem, aki a Margitszigeten lakik a strand alatt. De ennyire jó fej és érzékeny főhőssel is ritkán találkozunk. Rádai Andrea sorozata szerintem az alsósoknak remek ajándék, akár egyéni olvasásra is, de családi programnak is ideális.

1. Rádai Andrea: Rókazsolt a Margitszigeten

2. Rádai Andrea: Rókazsolt és a különleges kedd

3. Rádai Andrea: Rókazsolt és a csőposta

 

További javasolt könyvek az idei olvasmányaim közül:

Berkesi Zsuzsa: Vigyél fánkot Gyurikának!

A könyv nyitó jelenete megtörtént egy távoli ismerőssel is, szinte ugyanígy. Hatalmas sokk lehet, amikor az eddigi életedről kiderül, hogy mennyi elhallgatott titok van benne és rengeteg erőfeszítés kell, hogy ezeket feldolgozd. A Vigyél fánkot Gyurikának című regény második fele erről szól, és ezért is különleges a holokausztot feldolgozó művek között.

A történet egy átlagos családról szól, aki egyszer csak ott találja magát az elképzelhetetlenben. A nagyobbik gyerek, Judit szemszögéből látjuk az eseményeket, de eredeti a hangnem, pont azokat a dolgokat emeli ki, amiket ez a korosztály észrevesz és semmi olyan nincs benne, ami művivé tenné. Sok a hétköznapi esemény, miket ettek, hogyan bántak velük a szomszédok, és éppen ezért érint meg. A szereplőket ítélkezés nélkül mutatja be, volt aljas házmester is, aki alig várta, hogy megszabaduljon a zsidó lakóktól és volt olyan emberséges is, aki mindenben segített nekik. A könyv második felében az egyik leszármazott traumafeldolgozását követhetjük, és hitelesen és őszintén írja le az egész folyamatot, mellyel szembe tud nézni a családját ért tragédiával. Ebben a részben az a szinte mániákus koncentráció fogott meg, amellyel az elveszett rokont keresi és megpróbálja kideríteni, hogy mi történhetett. Ezt a valahonnan nagyon mélyről jövő sürgető akaratot magam is átéltem egy családi titok kapcsán, és tényleg így működik, hogy addig nem nyugszol, amíg meg nem találod a választ a kérdésekre. Amely kérdések eredetileg nem is a tieid voltak.

Sokszor felkavaró, de fontos és szép olvasmány, mindenkinek ajánlom. Még akkor is, ha a történelemkönyvből ismert tények olyan történetté válnak, amely azonnal hatnak rád, belemásznak a lelked mélyébe és azt érzed, hogy fáj, egyfolytában fáj. Viszont a szembenézéssel és a titkok kiderítésével van megoldás, van feloldás is.

Keömley-Horváth Boglárka: Naspolya, elipszilonnal

Mint egy arcról leolvadó mosoly. Pedig egyébként minden rendben, csak azért mégsem lehet örülni semminek. Ilyen érzés volt Keömley-Horváth Boglárka Naspolya elipszilonnal című regényét olvasni – idősebbek biztos azt mondják, hogy ezek a fiatalok jó dolgukban nem tudják, hogy mit csináljanak. A saját korosztálya csak megvonja a vállát, hogy „first world problem”. De az állandó elégedetlenség, az útkeresés a felnőttek világában sok huszon-harmincas férfit és nőt érint és ezt nagyon jól tükrözi vissza a történet. A főhős bizonytalansága minden döntésénél megjelenik, sőt igazából a döntésképtelensége a rá leginkább jellemző tulajdonsága. A megfelelési kényszer akár a család felé, a katolikus vallás felé, a multis munkahely és az anyukás csoportok felé folyamatosan jelen van, de közben küzd is ellene. A mindennapi helyzeteket sokszor humorral kezeli, de ez nem a könyv reklámjában idézet Bridget Jones-i harsánysággal jelenik meg, hanem egy sajátos, keserédes hozzáállással. Üditően friss hang a kortárs magyar irodalomban, szerettem olvasni.

 Czakó Zsófia: Távoli rokonok

Három generációnyi sérült nő. Volt, akit nem szerettek, volt, akit túlszerettek, volt, akit nem úgy szerettek, ahogy jó lett volna neki. Mindegyiken nyomott hagyott, hogy nem szerette saját magát, mert megpróbáltak a külvilág elvárásai szerint élni, de ez persze szöges ellentétben állt azzal, ami nekik lett volna jó. Czakó Zsófia látja a nőket, de nem átlát rajtuk, hanem érzékeli, honnan jön az önbántás, melyek azok a nemzedékről nemzedékre átadott fájdalmak, melyek tovább rombolják az egyéni életét. Czakó Zsófia akkor is szereti ezeket a nőket, amikor ők nem szeretik saját maguk. Olyan finoman mutatja be, hogy ki mit élt át és ez mit okozott. Nem ítélkezik és nem minősít. Sokszor megjelennek a transzgenerációs traumák a közbeszédben, de ha valaki meg akarja érteni, miről is van szó, elég elolvasni ezt az egy regényt. Szívfájdító a nagymama félárvasága és ma már egyértelmű, hogy miért és hogyan lett parentifikált gyerek. Az anya a szendvics-generáció tökéletes megtestesítője, egyszerre próbálja szorosan magához kötni a lányát és élni az ő életét és kiszolgálni a demenciával küzdő édesanyját. A fiatal lány pedig megpróbál kitörni egy rákényszerített életformából. Mindhármuknak gondja van a testiséggel, a kapcsolatokkal, az evéssel. Végül is csak azokkal a dolgokkal, melyek az élethez kellenek. Bármennyire is szívfacsaró ez az egész történet, azért felvillan a végén a remény. Ez nem csak Margitnak, Jankának és Zsuzsikának fontos, hanem nekünk is.

 Száraz Miklós György: Tibeti szél

Vadregény – írja az alcím, pedig a természeti képeken kívül nincs benne vadság. Sokkal inkább a vágyakozás regénye ez, az elvágyódásé, a kíváncsiságé, az álmoké, a nemzedékekről nemzedékekre átadott tudásé, amit a könyvek mellett a génjeinkben is hordozunk. Elindul egy vándor Erdélyből Ázsia ismeretlen belső részei felé és a külvilág mellett saját magát is felfedezi.

„Azt hittem, soha nem engedem sodortatni magam. Célom volt. Ha egyszer kitűztem, semmi el nem téríthetett, meg nem ingathatott. Szabad választásaimmal magam vertem béklyóba magam.”

A vándor, akit Manszúr bégnek hívnak (bár sehol nincs leírva, de Körösi Csoma Sándor alakját mintázta meg az író), különös, titokzatos alak. De elkötelezetten megy a célja után, viszont engedi, hogy hasson rá a számunkra különleges keleti életvitel, szemlélet és nézőpont. Lehet, hogy a kultúrák különböznek, de az értékek nem. A regény olvasása közben egyszerre élveztem a szöveg líraiságát és a gondolatok bölcsességét. A varázslat több síkon is működött: Dönkar meséje, a különböző csodák (a vemhes öszvér, a kisfiú álmában szereplő delfin, Dzsampal Gyaco álma) elkalauzolt Tibetbe, ahol mindent beborít a jakvaj illata (vagy talán szaga). Mégis otthonos volt ez a világ, a szelídségével és az egyszerre ismeretlen és ismerős történeteivel.

„Nincs biztos tudás. Bizonytalan a múlt és a jövő is. Semmi sem bizonyos, csak a most. Gyakran megtörténik, hogy igaznak bizonyul a hihetetlen, és hamisnak, ami nyilvánvaló.”