Schein Gábornak nem a legújabb regénye a Megleszünk itt, de most is aktuális - sajnos a megjelenés óta elmúlt három évben nem lett kiegyensúlyozottabb a világ, sőt. A történetben hétköznapi emberek sorsa vesz különös fordulatokat, a szereplők összekapcsolódnak, hatással vannak egymásra, a regény vége pedig többféle választ is ad a lehetséges befejezésekre. Az ötvenkét éves Kiefer, az egykor tehetséges matematikus elvonul egy kisvárosba középiskolai tanárnak, könyvtáros nővérével él együtt annak haláláig. Miután kirúgják az iskolából, elköltözik a város szélére egy kis házba, ahol egyre mániákusabban foglalkoztatja két dolog. Az egyik, hogy leírja eszmefuttatásait a legkülönbözőbb dolgokról, közben különböző beadványokkal bombázza a hatóságokat, melyekre sosem kap választ. A másik, titkos rajongása az ideiglenesen a szomszédba költöző asszony, Ágnes iránt. A nő kiskamasz fiával az apósánál húzza meg magát, amíg férje, az érzelemmentes Zoltán megpróbálja megoldani a jogászi karrierjében megjelenő problémákat. Kiefer és a többi szereplő is lehetne a szomszédunk, csupa átlagos sors, unásig ismert élethelyzet, mégis olvasmányos a Megleszünk itt. A regény erősségét a cselekmény fordulatai mellett a szöveg leíró részei adják: ahogy Schein bemutatja egy rákos ember betegségének stációit, kihűlő házasságáról gondolkozó negyvenes nőt, vagy az őrület határán álló tanár gondolatait, az igazán egyedülálló. „Mennyi mindent kitalálunk, hogy több időhöz jussunk, vagyis hogy több időnk maradjon a sietségre, és emiatt elveszítjük a pillanatokat. Pedig a leghétköznapibb pillanat is mennyi szépséges bonyodalmat rejt. De mi ebből semmit sem veszünk észre.”
