"Borostyán komplex"

Eddig nem nagyon hallottam a weird irodalom kategóriájáról. Igaz E.A. Poe nagy kedvencem, de Lovecraft-tól még nem olvastam semmit. (Igen, tudom, hamarosan pótlom.) A karantén alatt teljesen véletlenül rátaláltam Veres Attila Éjféli iskolák című kötetére, és örömmel jelentem, hogy bekerült a kedvenc szerzőim közé, a műfajt pedig ezentúl figyelemmel kísérem. A tizenöt novella mély nyomokat hagyott bennem - leginkább hátborzongással egybekötött csodálatot éreztem a szerző fantáziája iránt. Mert minden szövegre igaz, hogy a hétköznapi helyzeteket egy pillanat alatt át tudja fordítani a legváratlanabb körülmények közé. Két szeretethiányos fiatal egymásra talál, de az első szeretkezésük drámaivá (és a fiúnak igencsak fájdalmassá) válik. Másik novellában egy amatőr tényfeltáró írás egy rejtélyes zenekarról szól, majd olvashatunk egy horrorba forduló wellness szállodai látogatásról, és az egyik kedvencem, az Abaddon Travels különleges (nagyon-nagyon különleges) utazását minősítő kritika, a Szorozva nullával. 

„Aki az Abaddon Travels bármelyik utazását választja, annak tilos útközben visszafordulnia. Egyrészt, mert az embernek nem szabad félúton feladnia, amit elkezdett, ez az üzletben és a magánéletben is alapszabály. Másrészt, mert akkor biztos nem éli túl az utazást.” 

A letális utazások nemcsak földrajzi értelemben történnek, hanem akár egy borkóstoló alatt is (ahogy a másik kedvencem, a Borostyán komplex című novella mutatta.) A halál pedig minden novellában megjelenik. Megölheti az embereket egy isten, egy város, a többi lakó vagy akár valami ismeretlen is. Itt nem azok az értékek, mint az olvasó életében, de ha nyitottak vagyunk, betekintést kapunk ezekbe a különös világokba is. A három főbb részben (Testetlen-lelketlen, Éjszakai bőr, Nulla óra nulla perc) hol a hétköznapi emberekről derül ki, hogy teljesen mások, hol az átlagos szokások működnek máshogy, de minden novellában érezhetőek a hagyományoshoz képest kizökkenő idő, tér és értékrend. Veres Attila megmutatja, hogy kell paradigmát váltani. Ha gyengék az idegeid, el se kezd a kötetet olvasni. De ha érdekel egy többszörösen megtükrözött világ (igencsak foncsorvesztett tükörrel), akkor hajrá. Ahogy az egyik szereplő mondja: „Különös dolgok mindig történnek.”

A könyvtárak dicsérte (oroszlánnal)

Kedvenc Szabó Ervin könyvtáram Facebook oldalára kiírták, hogy október 13-án van a Könyvtárosok napja. Elgondolkoztam, hogy melyik könyv volt a legnagyobb hatással rám, ami valamiképpen könyvtárhoz kapcsolódik, és érdekes módon Michelle Knudsen: Oroszlán a könyvtárban című műve jutott eszembe (meg persze felmerült Umberto Eco: A rózsa neve, Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka, meg Murakami Harukitól A különös könyvtár, de maradjunk ennél a nagyon kedves gyerekkönyvnél). Miss Merriweather, a könyvtár vezetője minden szabályt betart és betartat, de egy nap, amikor egy oroszlán jelenik meg náluk, azzal a helyzettel nem tud mit kezdeni. Mivel az oroszlán ráutaló magatartást tesz arra, hogy nem szaladgál és nem hangoskodik, minden nap bemehetett a könyvtárba a délutáni mesehallgatásra és hamarosan nélkülözhetetlenné vált egyéb feladatok megoldásánál is. „A könyvtárlátogatók eleinte idegesek voltak miatta, azonban hamarosan hozzászoktak, hogy egy oroszlán jár közöttük. Az igazat megvallva, a hatalmas állat nagyon is jól illett a könyvtárba: óriási mancsain nesztelenül közlekedett, és kényelmes háttámaszt nyújtott a gyerekeknek mesehallgatás közben. No, és soha többé nem üvöltött a könyvtárban. – Micsoda segítőkész oroszlán! – dicsérték az emberek és megsimogatták nagy, busa fejét, ha elment mellettük. – Hogy is boldogultunk eddig nélküle?” Egy váratlan esemény azonban mindenkit arra kényszerít, hogy átgondolja a szabályokkal kapcsolatos addigi hozzáállását. A szerzőnek sikerült úgy megfogalmaznia a mesekönyv szövegét, hogy nem lett didaktikus vagy szájbarágó, és már a kisóvodások is megértik belőle a fő mondanivalót. Az illusztrációk egészen egyszerűen csodálatosak – Kevin Hawkes klasszikus rajzai kifejezőek és nagyon barátságosak. Én szeretem a könyv különleges formátumát is, nem okozott gondot a gyerekeknek sem lapozgatni az átlag könyvhöz képest nagy oldalakat. Olyan jó lenne, ha minden könyvtárba ennyien járnának, mint ahogy a rajzokon látszik. Még azt se bánnám, ha lenne ott egy barátságos oroszlán.