Oravecz Imre az Ondrok gödre című
regénye 2007-ben jelent meg először, idén már a harmadik kiadása látott
napvilágot. Önálló műként is megállja a helyét, de jó hír, hogy négy éve kiadták
a folytatását Kaliforniai fürj címmel, és a szerző most írja a családregény
harmadik, befejező részét.
A 19. század közepén a Mátrában,
Szajla faluban él az Árvai család. Az író kissé távolságtartó, lassú és nagyon
precíz elbeszéléséből mindent megtudunk róluk és ezzel együtt a korszakról is. Hatalmas
változások történnek – Árvai János pedig nem fél az újdonságoktól, hanem mer
változtatni a szokásaikon. Ökrök helyett lovakkal szánt, majd mezőgazdasági
gépeket vesz és folyamatosan gyarapítja földjeit. „Parasztnak születni kell,
azt tartották a régiek. … Ez olyan mesterség volt, amelyet nem tanítottak
sehol, nem volt iskolája, de még ilyen tantárgy sem.” Az regény hangvétele
mentes a nagy, hullámzó érzelmektől, de mégis olyan erőt sugároz, annyira
szépen adja vissza a benne szereplő érzéseket, hogy magával ragadja az olvasót.
A föld szeretete, a születéshez és halálhoz való viszony, a megszokottól való
eltérés, mind más volt 150 éve, mint manapság. Napjainkban nehéz elképzelni,
hogy egy fiatal ne maga dönthesse el, hogy kivel köt házasságot vagy milyen
foglalkozást választ. Árvai István az elsőszülött fiú a család második
generációjából megküzd apjával, hogy a saját akarata érvényesüljön, de ennek
nagy ára van - a döntésük kihat a család további sorsára. Az Aegon-díjat
Oravecz Imre a Távozó fa című verseskötetéért kapta, de prózai művei is
ugyanezt a magas színvonalat képviselik.
(Oravecz Imre: Ondrok gödre; Magvető, 2016; 3990 Ft)
